Márc. 24-27-e között Temesváron nemzetközi értekezletet rendeztek, egyik fő szervezője Vladimir Tismaneanu, a Marylandi Egyetem tanára volt, ahol a hatalom és ellenzék viszonyát vitatták meg, a közép-kelet-európai országokra vonatkoztatva. Az értekezleten kritikus szellemű értelmiségiek vettek részt, olvashatjuk az újságban. A megjelentek szolidaritási nyilatkozatot adtak ki: "erkölcsi szolidaritást vállalnak egymással a demokrácia és a politikai pluralizmus közép- és kelet-európai visszaállítását célzó erőfeszítéseikben." Az aláírók között vannak a Polgári Szövetség képviselői, több országból a liberális értelmiségiek, Magyarországot a Szabad Demokraták Szövetsége képviselte /Haraszti Miklós, Karádi Éva és Törzsök Erika/. A nyilatkozatban nem esett szó a kisebbségekről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 30-31./
1992. június 25.
A The Christian Observer észak-amerikai presbiteriánus hetilap meghívására Tőkés László püspök az Egyesült Államokban tartózkodott jún. 19-22. között. A hetilap és a Kongresszus Emberjogi Bizottságának szervezésében több rendezvényre került sor. Vladimir Tismaneanu politológus, Dorin Tudoran költő és Mircea Mihaies külföldi román ellenzéki, valamint Tőkés László püspök meghallgatásával tájékoztató értekezletet tartottak a kongresszusi képviselők számára, Románia, illetve a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény odaítélése kérdésében. Tőkés László kifejtette, hogy a legnagyobb kedvezménynek csak akkor van értelme, ha Románia népének érdekét és nem a visszarendeződést szolgálja. A püspök elmondta, hogy egy állítólagos református tanárral, bizonyos "Sasz Lászlo"-val gyalázkodó levelet írattak ellene. Vladimir Tismaneanu hangsúlyozta, hogy Románia egyedülálló a térség országai között abban, hogy továbbra is a titkosrendőrség maradt az országban a legerősebb hatalom. /Tőkés László püspök amerikai útjáról. = Pesti Hírlap, jún. 25., Sz. A.: ?Ha hallgatunk, vesztünkre hallgatunk?. = Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 30./
1992. június 30.
Jún. 19-22-e között a The Christian Observer hetilap meghívására Tőkés László püspök az Egyesült Államokba utazott. Felszólalt a presbiteriánus konferencián, majd kongresszusi képviselőkkel találkozott. Tőkés László önálló előterjesztését ismertette /Romaina - in the mirror of the facts/. Sajtóértekezletén részt vettek román ellenzékiek is. Vladimir Tismaneanu rámutatott arra, hogy Románia egyedülálló szomszédai között abban, hogy a titkosrendőrség maradt az ország legerősebb hatalma. Románia ideológiájának legfőbb elemei az idegengyűlölet és a militarizmus. /A Királyhágómelléki Református Egyház Tájékoztatási Szolgálata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./
1993. július 22.
A szabadegyetemen, Bálványoson, az első napon, júl. 20-án Németh Zsolt a Fidesz nevében "bálványosi folyamatnak" nevezte a romániai és magyarországi liberálisok és demokraták közötti párbeszédet. Dr. Octavian Buracu polgárjogi harcos és Horia Rosu ifjú liberális pártvezér tartott előadást. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./ A Demokratikus Konvencióval való együttműködést nehezíti, hogy az egységes román nemzetállam alkotmányban rögzítését szorgalmazza az ellenzék több vezetője is, mondta el Bálványosfürdőn Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Valenti Gagrielescu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt szenátusi frakciójának vezetője szerint a Demokratikus Konvenció és az RMDSZ között nincs komoly nézeteltérés. /A nemzetiségi kérdés kezelésében megosztott Iliescu ellenzék. = Magyar Nemzet, júl. 22./ Az első napon nem jelent meg a Demokratikus Konvencióhoz tartozó négy meghívott: Emil Constantinescu elnök, Smaranda Enache, Nicolae Manolescu és Vladimir Tismaneanu. /Bálványosi kérdőjelek. = Új Magyarország, júl. 24./
2003. október 3.
Romániai emberjogi aktivistákat hallgattak meg Washingtonban, a Kongresszusban. Jelentős hiányosságok vannak a romániai ingatlanrestitúció terén, és nem fogunk elsiklani fölöttük - jelentette ki Benjamin L. Cardin amerikai képviselő azon a meghallgatáson, amelyet Washingtonban szervezett az Egyesült Államok Kongresszusának Helsinki Bizottsága.A meghallgatást követő, a kongresszusi irodaházban tartott tájékoztatón - ahol Livia Plaks, a Project on Ethnic Relations ügyvezető igazgatója és dr. Vladimir Tismaneanu, a University of Maryland professzora is megjelent - Renate Weber, a Nyílt Társadalomért Alapítvány romániai elnöke kijelentette: Romániában sok esetben sérül a gyülekezéshez való jog, a politikai pártokról szóló törvény, ugyanis 25 ezer aláírást ír elő az új pártok bejegyzésénél. Szintén antidemokratikusnak számít a szervezetek és alapítványok működését szabályozó, idén márciusban módosított törvény, ugyanis eszerint csak közalapítványok férhetnek hozzá állami támogatásokhoz, ami ellehetetleníti a mintegy 27 ezer szervezet és alapítvány működését. Weber szerint a párttörvény és az alapítványi törvény tág teret biztosíthat a korrupciónak. A második pontban a szólásszabadság és a sajtószabadság ügyéről beszélt. A büntető törvénykönyv módosítására vonatkozó tervezetet jónak nevezte, de "meg kell várni, amíg törvény lesz belőle". Harmadik témaként a korrupciós törvényt elemezte, mely Weber szerint lazán megfogalmazott, és a végrehajtás is akadozik. Livia Plaks, a Project on Ethnic Relations ügyvezető igazgatója a két legnagyobb romániai kisebbség - magyar és roma - helyzetét elemezte. Míg a romák esetében az ellenük irányuló rasszizmust nevezte a fő gondnak, addig a magyaroknál több megoldatlan ügyet is megnevezett: a közigazgatási törvény kétnyelvűségre vonatkozó része, a magyar tannyelvű iskolák, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása, a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar kara és az aradi Szabadság-szobor. Cardin képviselő figyelmeztetett arra, hogy Romániában sok területen még jelentős hiányosságok vannak. A Magyar Emberi Jogok Alapítvány írásos tanúvallomást nyújt be a Helsinki Bizottsághoz, amelyben részletesen elemezte azokat a jogsértéseket, amelyek az erdélyi magyar kisebbséget érték. /Moldován Árpád Zsolt, Washington: Reflektorfénybe kerültek a magyar sérelmek Washingtonban. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./
2006. április 20.
Április 19-én rendezték meg A kommunizmus pere – az elhalasztott ítélet című konferenciát. A Horia Rusu Alapítvány rendezte megbeszélésen neves kutatók, történészek és volt politikai elítéltek vettek részt. „A bűnösöket elő kell állítani, felelniük kell tetteikért, de hol vannak a főbűnösök?” – tette fel a kérdést Doina Cornea. Traian Basescu elnök kibúvókat keres annak elkerülésére, hogy elítélje a kommunizmust, állította Doina Cornea. Szerinte a kommunizmus legnagyobb vétke, hogy még mindig befolyásolja az emberek gondolkodásmódját, mind az áldozatokét, mind a hóhérokét. Emil Constantinescu volt államfő szerint a Szekuritaté emberei ott vannak a politikai életben, és megakadályoznak minden ilyen irányú kezdeményezést. „Meg kell rendezni a román kommunizmus Nürnbergjét, akkor mondhatjuk, hogy a múltat lezártuk, amikor minden vonatkozásban feltártuk a kommunista diktatúrák részleteit” – jelentette ki Vladimir Tismaneanu politológus, történész, az Elnöki Hivatal által létrehozott a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Bizottság elnöke. A bizottság munkája arra is szolgál, hogy visszaszorítsa a revizionista elemeket. /Isán István Csongor: Ítéletre várva a kommunizmus perében. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./ Emil Constantinescu volt államfő kijelentette a Horia Rusu Alapítvány által szervezett vitán, hogy Románia az egyetlen olyan ország, amelyik „alázatosan” várja a kommunizmus elítélését egy olyan elnök által, aki a nómenklatúra tagja volt és együttműködött a Szekuritátéval. Constantinescu kifejtette, véleménye szerint azok, akik kétségbe vonják Basescu együttműködését a volt Szekuritátéval, semmivel sem különbek, mint maga az elnök, aki bizonyítékokat kér a kommunizmus elítélésére. Úgy értékelte, hogy a bizonyítékok nyilvánvalóak, de nem akarnak beszélni róla. /Constantinescu: Basescu együttműködött a Szekuritátéval. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 20./
2006. április 21.
A román állam hivatalos dokumentumaként fogják tekinteni azt a jelentést, amelyet a kommunista diktatúra elemzésére létrehozott elnöki bizottság ad ki, jelentette ki Traian Basescu államfő. Április 20-án ült össze először Bukarestben a kommunista rendszert vizsgáló történészekből, politológusokból álló testület. A kommunista diktatúrát elemző elnöki bizottságot Basescu hozta létre azt követően, hogy azt nyilatkozta: csakis egy szakemberekből álló csoport által, tudományos igénnyel elkészült dokumentum alapján hajlandó elítélni a kommunizmust. A kutatócsoportot Vladimir Tismaneanu történész, politológus vezeti. /Novemberre várható a kommunizmusról szóló jelentés. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./ Marius Oprea történész, a bizottság tagja elmondta, a testület kivizsgálja a romániai nemzetiségek, köztük a magyarság ellen elkövetett kommunista bűnöket is. Marius Oprea vezeti azt az intézményt is, amelyet korábban a kormányfő hozott lére, és amely szintén a kommunizmus bűneinek feltárását tűzte ki célul. /I. I. Cs.: Hivatalosan is elítélik a kommunizmust. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./ Marius Oprea történész, a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet elnöke, a kommunista diktatúrát elemző elnöki bizottság tagja a vele készült beszélgetésben kifejtette, a Szekuritátén belül létezett egy külön ügyosztály, amely a kisebbségek problémájával foglalkozott. Nemcsak a magyar kisebbségről van itt szó, hanem a zsidókról, de a többi nemzeti kisebbségről is. A nemzeti közösségeket igenis megfigyelték ezen minőségük alapján. – Doina Cornea asszony visszautasította a tagságot azzal, hogy ez a bizottság politikai játszmát szolgál. Vladimir Tismaneanu, a bizottság elnöke nem tekintheti meg a titkos bizonyítékokat, mert nem román állampolgár. A bizottság tagjai külön-külön, csak nagyon hosszadalmas folyamat végén tudják megszerezni a titkos dokumentumokat. /Isán István Csongor: Törvényességi problémákba ütközünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./
2006. április 26.
Miért ne lehetne fenntartás nélkül megbélyegezni a kommunista diktatúrát? Miért kell létrehozni egy bizottságot, ráadásul a bizottság munkáját meg kell fizetni. Vladimir Tismaneanu történész, politológus, a marylandi egyetem professzora s kutatócsoportja nem fog ingyen dolgozni. Azért, mert a diktatúra haszonélvezői ma is remekül élnek, nem egy esetben továbbra is irányító szerepet töltenek be a politikában, felelt a kérdésre Németh Júlia, a lap munkatársa. Romániát ma is a szeku irányítja – hangzik el politikai szakértők szájából egyre gyakrabban. A szervezet lehallgatásokat, bírói engedély nélküli megfigyeléseket végez, zaklatásoknak tesz ki állampolgárokat. A kommunista diktatúra tökéletesen megoldottnak tekintette Romániában a nemzetiségi kérdést. A megállapítás azóta is él. /Németh Júlia: Arculatépítési költségek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./
2006. május 31.
Ismert romániai és külföldi értelmiségiek május 30-án elektronikus úton tiltakozó levelet küldtek a bukaresti Ziua című napilap szerkesztőségébe, az utóbbi időben a hasábjain egyre gyakrabban megjelenő uszító hangvételű, nacionalista és idegengyűlölő tartalmú írások, különösen Victor Roncea gyűlöletbeszédet idéző cikkei ellen. Roncea legutóbb a Ziua május 29-i számában írt – Ungureanu nyelve címmel, a román külügyminiszterre célozva – bujtogató publicisztikát. Az értelmiségiek által összeállított Tiltakozás megállapítja: „Eszméi, amelyek elfogadhatatlanok a civilizált sajtóban, apoteotikusan és vegytiszta vasgárdista szellemben bujtogatnak: »Parancsnok, add ki az utasítást!« 2006. február 13-i írásában Roncea felvetette a kérdést, hogy el kell bocsátani mindazokat a személyeket, akik »Románia ellen cselekednek«. Minthogy akkor senki sem kérdezte meg tőle, hogy rendelkezésére áll-e az »árulók« listája, ez már, íme, értelmét vesztette. A lista azonban szükség esetén hozzásegíthet a »Parancsnok utasításának« gyakorlatba ültetéséhez.” A Tiltakozás megállapította, hogy a Ziua nem egy szerzője vesz részt nacionalista-szekuritátés támadásokban, amelyeknek olyan személyiségek estek áldozatul, mint Vladimir Tismaneanu, Smaranda Enache és most Mihai Razvan Ungureanu. „A Románia elnöke által nemrég jóváhagyott felbujtás elleni törvények értelmében az ügyészségnek vizsgálatot kell indítania annak megállapítására, hogy ki áll az »Árulásellenes Nemzeti Ügyosztály« és a Roncea által Codreanut és Simát idéző módon említett »Parancsnok« mögött. Másfelől a lap vezetőségének, különösen Sorin Rosca Stanescunak és azoknak a szerzőknek, akik bizonyos hitelt kölcsönöznek ennek a kiadványnak, ha megkésve is, tudatosítaniuk kellene az igazi veszélyt, amelyet az ilyen cikkek jelentenek. Konkrét lépést várnak Sorin Rosca Stanescu főszerkesztőtől. A Tiltakozás aláírói között van Liviu Antonesei, Mihai Chioveanu, Adrian Cioflanca, Andrei Cornea, Victor Eskenasy (Prága), Marco Maximilian Katz, Dan Matei, Andrei Oisteanu, Marta Petreu, Liviu Rotman, Michael Shafir, Tamás Gáspár Miklós (Budapest), Daniel Ursprung (Zürich), Ion Vianu, Leon Volovici (Jeruzsálem), a hazai magyar publicisták közül pedig Ágoston Hugó, Bányai Péter, Tibori Szabó Zoltán, Visky András. Az ÚMSZ megkeresésére Victor Roncea elmondta: perelni készül a tiltakozó levél aláíróit. A Ziua külpolitikai rovatvezetője „mocskos és alaptalan támadásnak” tartja a levélben foglaltakat. „Mi köze lenne írásaimnak a Vasgárdához? A »Parancsnok« alatt Traian Basescu államfőt értettem, az »Árulásellenes Nemzeti Ügyosztály« alatt pedig a Legfelsőbb Védelmi Tanácsot, amelynek hatáskörébe – Basescu parancsnoklatával – a hazaárulásos esetek tartoznak” – szögezte le a Ziua újságírója./Levél ordas eszmék ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./
2006. szeptember 26.
Őrzi titkait a kommunista párt. A Tismaneanu-bizottság, mely a román kommunista rezsim bűneit hivatott feltárni, legnehezebben a központi és megyei pártbizottságok iratcsomóihoz jut hozzá. Egyebek közt nem találják a Ion Iliescura vonatkozó dokumentumokat. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./
2006. november 1.
Első ízben készült román nyelvű dokumentumfilm a magyarországi 1956-os forradalomról és romániai hatásáról, lecsapódásáról. „Szerintem a román közönség számára, román nyelven ilyen igazmondó, mítoszromboló film még nem készült. De a romániai magyarok is sokat tanulhatnak belőle, mert a történelmi igazságot reális alapokra helyezi” – fogalmazott az RTV csatornán november 4-én és 11-én vetítendő film egyik készítője, Vígh Emese, az RTV Kolozsvári Stúdiójának munkatársa. Az alapszándék az 1956-os forradalom bemutatása volt, „de a romániai események tükrében, hogy megértse a román közönség is, hogy 1956-ban Romániában sem a lakosság, sem a megtorló hatalom nem várta ölbe tett kézzel, hogy hogyan végződnek a budapesti harcok”. A dokumentumfilm két egyórás részből épül fel. A Bukott forradalmak (Revolutii esuate) az október 23. – november 4. közti időszakot mutatja be. A Nagy Imre-ügyről (Afacerea Imre Nagy) és a forradalom leverése után következő időszakról szól a második rész. „Hangsúlyozom, a film történetének nagy része Romániában zajlik: a nézők megtudhatják, hogyan reagáltak a román hatóságok a forradalom hírére, mi történt a román lakosság körében, hogyan játszotta ki a Szekuritáté a lakosság jóhiszeműségét, mondván, hogy a magyar forradalmárok Erdélyt akarják megszerezni, és ezáltal a románok nagy része elvetette a forradalom ötletét. Mítoszokat rombol le a film, és előítéletek nélkül feszegeti ezeket a kényes kérdéseket” – mondta Vígh Emese. A második rész Nagy Imre snagovi fogságának a történetét meséli el. Hogyan játszottak össze a szovjet, a román és a magyar titkosszolgálatok azért, hogy Nagy Imrét eltávolítsák Magyarországról. Az összeesküvésnek az egyik kulcsfigurája nem más, mint Walter Roman, Petre Roman volt miniszterelnök édesapja. A filmben Petre Roman elmondta, hogy az édesapja mit mesélt neki erről a történetről. A szupertitkos akció, az összeesküvés iratai fennmaradtak a SRI levéltárában, és Varga Andrea történész segítségével sikerült ezeket lefilmezni. „Hátborzongató azt látni, hogy mindent följegyeztek Nagy Imréről. Mennyit evett és mit, mikor mit mondott, mikor volt jókedvű, mikor volt kétségbeesett”. A film legfontosabb szereplői között van Vladimir Tismaneanu, Varga Andrea, Stefano Bottoni történész, Gheorghe Apostol, az RKP KB egykori tagja, Gheorghiu-Dej jobbkeze, Ileana Ioanid, aki a Nagy Imre történetét román nyelven megjelentette, továbbá Nagy Imre Budapesten élő unokái. /Debreczeni Hajnal: ’56-ról TVR-s filmpremier. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./
2006. november 14.
Traian Basescu államfő december 18-án mutatja be a parlamentben a Tismaneanu-bizottság kommunizmusról szóló jelentésének végkövetkeztetéseit. A bizottság tagjai várhatóan a kommunista rendszer elítélését fogják javasolni az államfőnek. Az év elején több civil szervezet felszólította Traian Basescut, hogy ítélje el a kommunizmust, aki azonban kijelentette, hogy erre csakis egy szakemberek által készített tudományos munka alapján hajlandó. Az államfő azzal érvelt, hogy bár közismertek a rendszer bűnei, de pontosan meg kell nevezni azokat a személyeket, illetve intézményeket, akiket ezekért felelősség terhel. „Bevallom, nem egyértelmű számomra, hogy szükséges-e a kommunizmus teljes időszakának az elítélése” – mondotta Basescu. Április 5-én megalakult a Vladimir Tismaneanu történész, politológus vezette kommunizmust kutató elnöki bizottság, amely a rendszer bűneit és visszaéléseit A bizottságban, többek között, részt vett Sorin Antohi, Mihnea Berindei, Nicolae Corneanu, Monica Lovinescu, Horia Roman Patapievici, Marius Oprea, Andrei Pippidi, Stelian Tanase és Constantin Ticu Dumitrescu is. A magyar történészekből álló kutatócsoportot Salat Levente politológus, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektor-helyettese vezette. /P. A. M.: A kommunizmus elítélését javasolja a Tismaneanu-bizottság? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./
2006. november 17.
Ion Iliescu exállamfő is szerepel azon a volt kommunista pártaktivisták nevét tartalmazó listán, akiket a múlt rendszer bűneiért terhel felelősség. Mindez a Traian Basescu államfő kezdeményezésére létrehozott, Vladimir Tismaneanu politológus, történész vezette bizottság kommunizmusról szóló jelentéséből derül ki. /(t): Tismaneanu: Iliescu is bűnös! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./
2006. december 18.
Traian Basescu államfő december 18-án mutatja be a parlamentben a Vladimir Tismaneanu politológus vezette bizottság jelentését. A testületet az államfő kérésére hozták létre azt követően, hogy több civil szervezet is felszólította Basescut: hivatalosan ítélje el a kommunizmust. A Tismaneanu-bizottság feladata az volt, hogy olyan tudományos dolgozatot készítsen, amely tényeket felsorakoztatva mutassa be a kommunizmus bűncselekményeit a kezdetektől, azaz az 1947. december 30-i államcsínytől egészen annak 1989. decemberi megbuktatásáig. Néhány nappal a dokumentum hivatalos bemutatása előtt Tismaneanu a bukaresti Adevarul napilap szerkesztőségébe is eljuttatta a jelentést, amelyet az újság ismertetett. A bizottság azt kéri, hogy az elnök ítélje el a kommunista rendszert, nevezze meg a bűnösöket, továbbá támogassa a levéltárak anyagához való szabad hozzáférést. A 660 oldal egyebek mellett felsorolta azoknak a nevét, akik hozzájárultak a diktatúra kibontakozásához és fenntartásához. A törvénytelenségen alapuló rendszer létrehozásáért és fenntartásáért vétkesek című fejezetben, többek között, Gheorghe Gheorghiu-Dej, Ana Pauker, Gheorghe Apostol, Gogu Radulescu, Manea Manescu és Ion Iliescu neve szerepel. A volt államfő /Iliescu/ neve egy másik fejezetben is megjelenik, amely a kommunista ideológia lakosság körében való erőszakos terjesztéséről szól. Ebbe a kategóriába sorolhatók: Mihai Roller, Paul Niculescu-Mizil, Walter Roman (Petre Roman édesapja), Silviu Brucan és mások. A Román Kommunista Párt (RKP) aktivistái között található Mihai Bujor Sion (fia 1990 után Iliescu tanácsadója volt) és Leonte Tismaneanu (a bizottság elnökének, Vladimir Tismaneanunak az édesapjáról van szó, aki az ötvenes években tisztséget töltött be az RKP-ban). A kommunizmus eszméinek propagálásában fontos szerepet játszott Paul Niculescu-Mizil, Leonte Radu, Eugen Florescu és Ion Iliescu. A jelentés tartalmazza azoknak a művészeknek, íróknak és költőknek a nevét is, akik műveikben és alkotásaikban a rendszert dicsőítették, mint például Eugen Barbu, Corneliu V. Tudor, Dan Zamfirescu, Ion Dodu Balan, Dinu Sararu, Adrian Paunescu, Ilie Badescu, Mihai Ungheanu, Nicolae Dan Fruntelata, Ilie Purcaru és Arthur Silvestri. A külpolitikáról szóló fejezetben, többek között, Vass Gizella (Bogdan Oltenau liberális képviselőházi elnök nagyanyja) és Andrei Stefan neve szerepel. Tismaneanu jelezte, hogy a kutatás során legnehezebben a Külügyi Hírszerző Szolgálattal (SIE) tudtak együttműködni. Elsőként a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke, Corneliu V. Tudor reagált a Tismaneanu-bizottság megállapításaira. Vadim azzal fenyegetőzött, hogy a szociáldemokratákkal karöltve bojkottálni és szabotálni fogják Basescu beszédét, bekiabálásokkal, valamint füttykoncerttel próbálják majd megzavarni az államfő felszólalását. Tudor cáfolta, hogy személyesen ismerte volna a néhai diktátort, akit különben „nagy román hazafinak” és „az egyik legnagyobb államférfinak” tekint. A Szociáldemokrata Párt (PSD) tiszteletbeli elnökévé választott Ion Iliescu exállamfőt ért vádakról a párt etikai bizottságának elnöke, Valer Dorneanu úgy vélekedett: a PSD nem hajlandó részt venni az elnöki bizottság „politikai játszmájában”, amelynek célja Iliescu lejáratása. /Papp Annamária: Basescu ma mutatja be Tismaneanu jelentését. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./
2006. december 19.
Traian Basescu államfő december 18-án a parlamentben elmondott beszédében elítélte a kommunizmust: a Tismaneanu-jelentés szerint ez egy „törvénytelen” és „gyilkos” rendszer volt. A Nagy-Románia Párt (PRM) képviselői füttykoncerttel és bekiabálásokkal próbálták bojkottálni az ülést, illetve megakadályozni, hogy Traian Basescu felolvassa jelentését. Az államfő bejelentette: a Tismaneanu-jelentést az állam hivatalos dokumentumának nyilvánítja. Az eseményen jelen volt az európai kommunista ellenállás két nagy vezéregyénisége Lech Walesa volt lengyel és Zselji Zselev volt bolgár államfő is. A parlamenti együttes ülés a nagy-romániás képviselők heves tiltakozásával kezdődött. A nagy-romániások minden eszközt bevetettek, hogy Basescu ne mondhassa el beszédét, az államfőnek végül mégis sikerült mondandóját befejeznie. „A román állam elnökeként egyértelműen és határozottan elítélem a kommunista rendszert” – mondotta Basescu. Közel két órás beszédében az államfő a Tismaneanu-jelentésben bemutatott tények alapján bűnös és törvénytelen rendszernek nevezte a kommunizmust, együttérzését fejezvén ki mindazok iránt, akik szembeszálltak a rendszerrel. Az államfő az áldozatok tiszteletére emlékmű felállítását, illetve múzeum létrehozását kezdeményezte, valamint egy, a román kommunizmusról szóló enciklopédia összeállítását, és egy tankönyv kiadását javasolta. Basescu megemlékezett a kommunizmus áldozatairól: név szerint Iuliu Maniuról, Ion Mihalacheról, Dinu Bratianuról és Ion Fluerasról; az egyházak mártírjairól, Iuliu Hossuról, Sandu Tudorról, Vladimir Ghicáról, Richard Wurmbrandról, Márton Áronról; a demokratikus ellenzéki pártok képviselőiről, továbbá azokról az értelmiségiekről, akik felemelték hangjukat Nicolae Ceausescu ellen. Az államfő a rendszer legfőbb bűnei közé sorolta a nemzeti érdek feladását a Szovjetunióval szemben, a jogállamiság és a pluralizmus megsemmisítését, valamint a történelmi pártok tönkretételét. Közölte: a jelentés készítői 500 ezer és kétmillió közöttire becsülik a kommunizmus áldozatainak számát. Basescu a rendszer elítélésének indoklásaként említést tett a nemzeti, vallási, kulturális és szexuális kisebbségek üldözéséről, és a görög katolikus egyház megszüntetéséről is. Megemlékezett azokról a parasztokról, akiket a kollektivizálással szembeni ellenszegülésük miatt deportáltak kényszermunkára. Az etnikai megtorlások kapcsán említést tett a zsidók és németek elűzéséről, és arról, hogy e két kisebbség tagjait a román állam pénzért adta el. A jelentés elhangzása után Calin-Popescu Tariceanu kormányfő azt nyilatkozta a sajtónak: reméli, hogy az elhangzottaknak hatása lesz a következő nemzedékekre. A Román Kulturális Intézet elnöke, Horia Patapievici elmondta: a jelentés ismertetése alatt Corneliu V. Tudor emberei megfenyegették őt, hogy ledobják az erkélyről. „Szégyen, hogy ezt a huliganizmust nem ítélték el, az ülést be kellett volna rekeszteni!” Mircea Geoana, a PSD-elnöke szerint a jelentés az államelnök véleményét tükrözi, amellyel nem a jövőbe tekint, hanem régi sebeket akar feltépni. Az elhangzottakkal kapcsolatban pártjának nincs semmi elkötelezettsége, az egésznek csak az ország aktuális gondjairól való figyelemelterelés volt a célja. Ion Iliescu, a PSD tiszteletbeli elnöke, volt államfő, akinek a neve a jelentés több fejezetében is szerepel, nem vett részt az ülésen. /Traian Basescu elítélte a kommunizmust. Cirkusz, füttykoncert, bojkott a Parlamentben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./
2006. december 19.
A Tismaneanu-jelentés nem az egyetlen, amely megbélyegezte a kommunizmust, az elmúlt 17 évben történészek és politikusok többször is megkísérelték ugyanezt: Gabriel Liiceanu 1990. december 30-án megjelent Felhívás a talpnyalókhoz c. írásában kezdeményezte A kommunizmus pere című kötetsorozatot; A Hadsereg Demokratizálásáért Kezdeményező Bizottság (CADA) a volt párttagok kizárását javasolta a katonaság soraiból; 1990 márciusában jelent meg a legjelentősebb antikommunista dokumentum, a temesvári kiáltvány, amely követelte, hogy vonják meg a jelölési jogot a volt aktivistáktól, és a Szekuritáte volt tisztjeitől; ugyancsak 1990 tavaszán kezdődött a bukaresti Egyetem téren a bányászjárásba torkollt kommunistaellenes tüntetés; hét évvel később 35 képviselő véglegesítette az átvilágítási törvény tervezetét; 1999-ben fogadták el a Ticu-törvényt, amely létrehozta az átvilágító bizottságot (CNSAS) és hozzáférést biztosított a Szekuritáte irattárához; 2005-ben Cozmin Gusa, Lavinia Sandru és Aurelian Pavelescu, a Nemzeti Kezdeményezés Pártjának (PIN) képviselői nyújtották be a „nomenklatúra elleni” törvénytervezetet; ugyanabban az évben liberálisok egy csoportja újabb átvilágítási törvénytervezetet nyújtott be a szenátusnak; 2006 tavaszán több civil szervezet nyílt levélben követelte Traian Basescutól, hogy ítélje el a kommunista rendszert. Röviddel ezután az államelnök bejelentette a Tismaneanu-bizottság létrehozását. /Tíz korábbi kísérlet a kommunizmus elítélésére. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./
2006. december 20.
Salat Levente politológus, egyetemi tanár irányításával magyar történészekből álló kutatócsoport is részt vett a kommunizmus bűncselekményeit és visszaéléseit vizsgáló elnöki bizottságban. A mintegy 660 oldalas jelentésben 22 oldal jutott a romániai magyar közösség számára, a tanulmány viszonylag tömör formában foglalja össze az 1945 és 1989 közötti történéseket. A kisebbségi fejezet kitér, többek között, a Bolyai Egyetem felszámolására, elemzi a Maros Magyar Autonóm Tartomány létrejöttének körülményeit, az 1956-os események romániai következményeit és az azokkal kapcsolatos megtorlásokat, és említést tesz a csángó-kérdésről. Salat Levente nagy eredménynek tartja, hogy a jelentés elkészült. Szintén fontos fejlemény, hogy azt az államfő elfogadta, és a jelentést a román állam hivatalos dokumentumává nyilvánította. Nem az ideológiát magát kell elítélni, hiszen fölötte már ítélkezett a történelem azáltal, hogy a kommunista eszmékre alapozott politikai rendszerek sorra összeomlottak. Ugyanakkor nem mondható ki ítélet azon jóhiszemű emberek felett sem, akik annak idején hittek ebben az ideológiában. Nem lehet elítélni azokat a párttagokat sem, akiknek a számlájára semmiféle bűnt nem írható. Amit el lehet ítélni, az maga a politikai rendszer, illetve azok a szervek, amelyek a diktatúrát fenntartották – a Román Kommunista Párt legfőbb vezetése és a Szekuritáté –, valamint a politikai elit, amely minden legitimitást nélkülözve uralta a társadalmat. A munka során az igazán fontos, dokumentumokhoz nem tudtak hozzáférni, például a Statisztikai Hivatal, vagy a Párttörténeti Intézet levéltárához. Nem sikerült képet alkotniuk a legfelsőbb pártvezetés döntéshozatali mechanizmusairól az 1980-as években, és a Szekuritáté iratanyagába csak korlátozott körülmények között tudtak betekinteni. Nem maradt idő azoknak a dokumentumoknak az alapos feldolgozására, amelyekhez hozzá lehetett férni. Ezért nem tekintik a munkát lezártnak. A Tismaneanu-jelentést várhatóan egy éven belül nyomdai kiadásra előkészítik, valószínű, hogy az újdonságok legalább függelék formájában bekerülnek majd a kiadandó munkába. A munkaközösség tagjaival majd számba veszik a romániai kommunizmus magyar kisebbség szempontjából érdekesebb aspektusait, és ezeket feldolgozzák. A magyarságról szóló fejezet látványos újdonságokat nem hozott. A jelentésnek köszönhetően a román közvélemény könnyebben és jobban megértheti majd, hogy honnan erednek azok a célok, amelyeket az erdélyi magyarság újra és újra kitűz maga elé. Vladimir Tismaneanu kérte fel Salat Leventét, hogy vegyen részt a bizottságban. Salat nem történész, csak azzal a feltétellel vállalta el a munkát, ha létrehozhat egy történészekből álló kutatócsoportot. Ezt a feltételt Tismanenau elfogadta, és Salat hat fiatalt keresett meg, akik elfogadták a meghívást: Novák Csaba Zoltán, a Nicolae Iorga Intézet munkatársa, Olti Ágoston, az ELTE doktorandusza, Stefano Bottoni, a bolognai egyetem oktatója, Nagy-Mihály Zoltán, az EME munkatársa, Lázok Klára, a Sapientia Egyetem oktatója és László Márton, a Teleki Téka munkatársa. Első körben mind a hatukat elfogadták, a levéltári akkreditáció előkészítésekor azonban kiderült, hogy csak három személy számára tudják biztosítani a belépőket. Így a hat kutatóból önkéntes alapon végül Novák Zoltán, Stefano Bottoni és Olti Ágoston voltak azok, akik a levéltározást, illetve az ezzel együtt járó huzamosabb bukaresti tartózkodást vállalták. A másik három kolléga a helyi levéltárakban kutatott. Az államfő tisztelettel adózott Márton Áron püspök emléke előtt, továbbá azon disszidensek előtt is, akik bátor kiállással vállalták a rendszerrel való szembefordulás kockázatait. Itt több román ellenálló között Barabás Ferenc, Barabás Márton Piroska, Barabás János, Borbély Ernő, Búzás László, Cs. Gyimesi Éva, Molnár Gusztáv és Tőkés László neve szerepel. A bizottság semmiképpen sem vádiratot próbál elkészíteni. Basescu elnök joggal gondolta azt, hogy szükség van erre a szimbolikus gesztusra az EU-s csatlakozás előtt. Az erdélyi magyarságról szóló rész összefoglalja azokat a fontosabb adottságokat, amelyek a romániai magyar közösséget 1944 őszén jellemezték. A politikai szervezettség tekintetében az erdélyi magyarságra belső pluralizmus volt jellemző, amely a közösség egészét teljes értékű párhuzamos társadalom rangjára emelte. A kommunista párt egyeduralma, illetve az azzal együttműködő kisebbségi szervezetek és vezetők ténykedése ezeknek a pozícióknak az elvesztését eredményezték, továbbá a kisebbségi társadalom és intézményrendszer fokozatos leépülését. A kisebbségi fejezet kitér ezen kívül a Bolyai Egyetem felszámolásának a kérdésére, elemzi a Maros Magyar Autonóm Tartomány létrejöttének körülményeit és következményeit, az 1956-os események romániai következményeit, illetve az azokkal kapcsolatos megtorlásokat, és említést tesz a csángó kérdésről. /Papp Annamária: Beszélgetés Salat Levente politológussal, a Tismanenau-bizottság tagjával. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./
2006. december 20.
Traian Basescu elnök leszögezte, hogy a kommunizmus bűnös cselekedeteit elítélő Tismaneanu-jelentés a román állam hivatalos dokumentumának számít. Mircea Geoana, a szociáldemokraták /PSD/ elnöke élesen bírálta a Tismaneanu-bizottság jelentését. Azt kifogásolta, hogy a „hiteltelen” tanulmányt többnyire jobboldali emberek állították össze, akik a mai romániai baloldal lejáratására törekednek. Ion Iliescu volt államfő kifogásolta, hogy az államfő nem határolódott el a jelentés tartalmától. Emil Boc, a Demokrata Párt (PD) elnöke szakszerűnek és objektívnek nevezte a tanulmányt. A PD koalíciós partnere, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) vezetői is közölték, hogy egyetértenek a jelentéssel. Az RMDSZ szenátora, Frunda György korábban úgy nyilatkozott, hogy kissé megkésett ez a kezdeményezés, ennek ellenére szükségesnek tartja a múlttal való szembenézést. /Szenvedélyes politikai vita a Tismaneanu-jelentés miatt. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./
2006. december 20.
„Szükség volt a Tismaneanu-bizottság jelentésére, a kutatómunkát továbbra is folytatni kell” – fogalmazott Markó Béla szövetségi elnök sajtótájékoztatóján, amelyen részt vett Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának, és Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője is. Markó hangsúlyozta, az RMDSZ egyetért a jelentés következtetéseivel. Elég későn történik a kommunizmus elítélése, de szükséges volt ezt a lépést megtenni. Már a ’90-es évek elején lehetőség lett volna erre, amikor a Temesvári Kiáltvány korlátozta a volt nomenklaturisták közéleti szerepvállalását. Az RMDSZ akkor elfogadta a kiáltvány 8. pontját, és így kellett volna cselekednie a többi politikai pártnak is. Az ünnepi ülés alatt történt rendzavarásról szólva az elnök kifejtette, az RMDSZ elítéli a Nagy-Románia Párt magatartását. /Markó: Szükség volt a kommunizmus elítélésére. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./
2006. december 20.
A kommunizmus elítélése Ion Iliescuval kezdődött, aki törvényen kívül helyezte az RKP-t, szakértői bizottságot hívott létre a sötét kor vizsgálatára; december 18-án pedig szintén két régi kommunistával Traian Basescuval és Vladimir Tismaneanuval fejeződött be. A felmérések szerint a kommunizmus megítélése tekintetében ellentét van az értelmiség és a társadalom nagyobb része között. Ágoston Hugó, a lap főmunkatársa szerint a kommunizmus elítélése kifejezi a nemzedéki harcot is: aki a múltban tagja volt a gépezetnek, az pusztuljon vagy legalábbis kussoljon, jöjjenek a fiatalok, akkor is, ha az ártatlanság minden erényük. /Ágoston Hugó: Ádám, hol vagy? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./
2006. december 21.
Először ismeri egy hivatalos dokumentum Romániában az 1989 előtti rezsim kisebbség- és magyarellenes politikáját. „Noha a kommunizmus áldatlan hatásai egyazon módon érintették Románia valamennyi polgárát nemzetiségre való tekintet nélkül, néhány területen a kommunista hatóságok politikája különösképpen hátrányosan hatott a magyar kisebbség tagjaira veszélyeztetve közösségi létét, illetve hagyományai, nyelvi és kulturális identitása megőrzését” – áll a Tismaneanu- jelentésben. A kommunista hatóságok tervszerűen törekedtek, illetve léptek fel a magyarság gazdasági erejének megtörése érdekében. A jelentés megjegyzi, hogy a magyarság – amely 1945-ben Románia lakosságának mintegy 7,5 százalékát tette ki – erőforrásainak nagy részét kiterjedt gazdasági és hitelszövetkezeti rendszerbe összpontosította: „...összetett intézményi rendszerrel bírt: gyárakkal és feldolgozó üzemekkel, raktárakkal, a saját előállítású termékeket értékesíteni hivatatott üzletláncokkal stb. 1945 szeptemberében a két szövetkezet 1002 tagot számlált. Az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesülete a mezőgazdasági termelők érdekeit képviselte és a falvakon gépparkokat tartott fenn. 1945-ben a szövetség 1100 fiókszervezete 80 ezer bejegyzett tagot számlált. A székely hagyományok szerint szerveződött közbirtokosságok kezelték a legelő- és az erdővagyont. 1946-ben a Románia területén található erdők mintegy 11 százaléka (651 ezer hektár) a közbirtokosságok kezében volt.” A vagyon elkobzására a kommunista hatóságok többféleképpen léptek fel: az úgynevezett ellenséges javak felügyelete /CASBI-törvény/, az 1945-ben végrehajtott „földreform”, az 1948-ban kezdődött államosítás, valamint a szövetkezetek beolvasztása révén. „Noha ezek az intézkedések nem közvetlenül a kisebbségeket vették célba, az alkalmazási kritériumok és szabályok megfogalmazása, illetve gyakorlatba ültetése révén a kisebbségi közösségek tagjait a többségi lakosságnál jóval súlyosabb gazdasági veszteségek érték” – áll a jelentésben. „A Mezőgazdasági Minisztérium 1946-os kimutatásából kiderül, hogy Kolozs megyében a kisajátított összterület 87 százaléka magyar nemzetiségűek tulajdonában volt, miközben a földhöz juttatottak között mindössze 35% volt magyar. Hasonló volt a helyzet Maros megyében (72, illetve 36 %).” 1944 őszén a magyar oktatási rendszer nagy részét az egyházi iskolák alkották. 1041 ilyen működött Erdély-szerte. 1948-ban valamennyit államosították, az ötvenes évek második felétől pedig elkezdődött a magyar oktatás szisztematikus leépítése. Fokozatosan megszűnt a magyar nyelvű szak- és művészeti oktatás előbb középiskolai, majd egyetemi szinten. A jelentés kiemeli a magyar egyetem „elkobzását”, amely „ma is erősen érzékelhető hatással van a kollektív köztudatra”. A jelentés egyértelműen megállapítja, hogy a Babes, illetve a Bolyai Egyetem összevonása „a magyar közösség asszimilációját célzó stratégia” része volt. Ez utóbbi vetületeként említi a dokumentum, hogy „általános gyakorlattá vált, hogy a magyar nemzetiségűeket egyetemi tanulmányaik elvégzése után nem helyezhették ki erdélyi megyékbe. „1988-ben például a 951 végzős közül 689 a Kárpátokon túli megyékbe kapott kihelyezést. Ugyanakkor az egyetemi – közvetve pedig az egyetem előtti – oktatást veszélyeztette a tanári gárda fokozatos leépítése. A nyolcvanas évektől kezdődően nem hirdettek versenyvizsgát a nyugdíjba vonult egyetemi oktatók helyének elfoglalására, a már hivatalban lévő tanároknak pedig nem volt lehetőségük az előlépésre.” Erdély legtöbb városát többségében magyarok lakták. A kommunista hatóságok homogenizáló politikájának köszönhetően az arányok gyökeresen megváltoztak. A jelentés hosszú lajstromot közöl arról, hogy miként módosult a fontosabb erdélyi nagyvárosokban – Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Nagyváradon – a magyarok arányszáma rövid másfél évtized alatt. A magyarok beolvasztását célozta a jelentés szerint az ország területi felosztása, illetve a területi egységek finanszírozása. „1951–1959-ben a Maros Autonóm Tartomány, noha Románia lakosságának 4,5 százalékát összesítette, a központi költségvetésből mindössze 2,4 százalékos részesedést kapott, ami előidézte a lakosság elvándorlását más, jobban iparosított régiók felé”. A dokumentum említést tett a „mintegy hatvanezer magyar ajkú csángó nyelvi identitásának elvesztéséről” is, amihez az egyház is messzemenően hozzájárult. A dokumentum részletesen taglalja a magyar ellenállást is, külön megemlítve a Molnár Gusztáv által elindított Limes Kört. /Sz. L.: Tismaneanu-jelentés: elégtétel a magyaroknak is. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./
2006. december 22.
A Tismaneanu-jelentés a kommunizmus rémtetteiről szól. A jelentés szerint az 1948-ban megalakított Securitate volt a kommunista megtorlás legfontosabb eszköze. A terror többféle módon nyilvánult meg: letartóztatások, kihallgatások, kínzások, előre meghatározott ítéletek, de nem szabad megfeledkezni az általános zsarolásról, megfélemlítésről, félretájékoztatásról, fenyegetésről stb. A politikai terror 1948 tavaszán kezdődött, több történész szerint május 14. volt a romániai “Szent Bertalan-éjszaka”, amikor széles letartóztatási hullám indult. Más oldalról pedig szovjet mintára kialakított “csendes” népirtás indult meg, 1989-ig több százezer politikai foglyot, különböző korú, nemű, vallású, nemzetiségű, foglalkozású állampolgárt gyilkoltak meg, illetve deportáltak. Romániában 1945–1989 között 240 olyan egység működött, ahol a lakosságot fogva tartották, kihallgatták, megkínozták, munkatáborba kényszerítették. A 240 egységből 44 volt börtön, 61 helyen folytak kihallgatások, száműzetések, ugyanakkor felállítottak 72 kényszermunkatábort, 63 deportálási övezetet és kényszerlakhelyet. Mindezek mellett létezett tíz pszichiátriai kórház-menhely, ahol a politikai nézeteik miatt üldözötteket tartották fogva, és találtak 93 kivégzőhelyet, tömegsírt is. Emellett a rajonokban-megyékben a Securitaténak még volt számos kihallgató helye, az egységek száma így eléri a 450-et. A kutatások jelenleg is folynak, és a térképen szereplő települések száma rendszeresen szaporodik. A feltárást nehezíti, hogy a ’60-as évektől a politikai üldözötteket rendszeresen köztörvényes bűnök miatt ítélték el, így nehéz kideríteni, hányan szenvedtek-haltak meg politikai nézeteik miatt. Akadályozza a kutatómunkát, hogy a börtönök archívumaiban szereplő űrlapok hiányosak, a foglyokat rendszeresen költöztették egyik fegyházból a másikba, és ezeket a mozgásokat nem mindig tüntették fel. Arad megyében több településen is találtak tömegsírt, voltak munkatáborok. A megyeszékhelyen volt börtön, de végeztek is ki politikai foglyokat, akiknek a tetemét közös sírba dobták. Már 1949-ben megkezdődtek a leszámolások, a Securitate hajtóvadászatot indított a Bánsági-hegyekben bujkáló antikommunista partizánok ellen. 1949. július 16-án a csoport öt tagját halálra ítéltek és kivégezték, hét személy meggyilkolásához azonban már bírósági ítélet sem kellett: a kommunistáknak: augusztus 2-án azt hazudták nekik, hogy Temesvárról Nagyenyedre szállítják őket, de Zölderdőben leszállították őket a kocsiról és agyonlőtték a hét embert. Sírjukat a mai napig nem találták meg. A rendszer módszereit jellemzi, hogy a Zölderdőben lelőttek halotti bizonyítványaiba a halál okaként tuberkulózist, szívelégtelenséget, magas vérnyomást és hasonló okokat írtak, természetesen az orvosok közreműködésével. Az ország más börtöneiből is küldtek Temesvárra elfogott ellenállókat, akiket azután a Zölderdőben kivégeztek: 1950 tavaszán Szamosújvárról vonaton szállítottak 38 politikai foglyot, de érkeztek ellenállókkal “paktáló” személyek Dobrudzsából, Nagyszebenből vagy Pitesti-ről is. Gyulafehérváron börtön volt, de létezett kivégzőhely, megtalálták a kivégzettek közös sírját. Hasonló kivégzőhelyek, közös sírok voltak még Bisztrán, Aranyosronkon, Boroskrakkón, Kismindszenten, Kismuskán és Obrázsán. Fehér megye leghírhedtebb fegyháza a nagyenyedi volt, “a romániai Gulag”, ahol politikai foglyokat nem csupán az 1964-es amnesztiáig, hanem ezt követően is őriztek, kínoztak. Nagyenyeden több ezer embert kínoztak meg vagy ítéltek csendes halálra csak azért, mert nem értett egyet a kommunista hatalommal, mert felemelték szavukat az alapvető emberi jogok védelmében. 1980-tól megszüntették az utolsó magyar nyelvű középiskolákat is, a végzősöket pedig román megyékbe helyezték. 1948. július 17-én a román állam egyoldalúan megszakított minden kapcsolatot a Vatikánnal, s ennek eredményeként tragikus helyzetbe sodorta, például, a gyulafehérvári püspökséget, amely közel 700 ezer hívével együtt kénytelen volt minden kapcsolatot megszakítani a külföldi testvér-egyházkerületekkel. 1949. június 21-én letartóztatták Márton Áron püspököt, akit két évvel később életfogytiglani kényszermunkára ítéltek. A hatalom megbénította a papképzést, felszámolta a szerzetesrendeket, elkobozta az egyházi vagyont, a szerzeteseket pedig deportálta. A nagyvárosokba Ceausescu masszívan telepítette be a románokat. 1948-ban az erdélyi városok lakosainak 39,7%-a volt magyar, 1966-ban 26,8%-a, 1992-en pedig 13%-a, s miközben a magyarság fogy, a románság száma megháromszorozódott Erdélyben. 1948-ban 547 ezer román élt Erdélyben, 1966-ban 1,69 millió, ma már több mint kétmillió. /Irházi János: Kommunista terror a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./
2006. december 22.
Nemcsak a Nagy-Románia Pártnak és a szociáldemokratáknak nem tetszett a Tismaneanu-jelentés, hanem az ortodox egyház is háborog, mert a dokumentumban egyebek mellett szó esik Teoctist pátriárka és más főpapok nem épp makulátlan múltjáról. (Ziua) /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./
2006. december 27.
A Tismaneanu-jelentés minden kétséget kizáróan az elmúlt másfél évtized talán legjelentősebb belpolitikai eseménye. Bíró Béla szerint „mindannyian együttműködtünk a rendszerrel”, de azért hozzátette: „a felelősségeket nem lehet összemosni.” Ceausescu kommunizmusának bázisával, a nacionalizmussal máig nem számolt le a politika. Nem beszélnek arról, hogyan zajlott le az erdélyi városok etnikai összetételének a megváltoztatása, a kisebbségeknek a politikai-gazdasági hatalomból és a kulturális nyilvánosságból való kiszorítása. /Bíró Béla: Az ártatlanság félelme. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 27./
2007. január 18.
2006. december 18-án a Tismaneanu-jelentés alapján Románia parlamentjében nyilvánosan is felolvasták a kommunizmus törvénytelenségeit elítélő jelentést. Romániában még mindig igen erősek a hatalomnak a kommunizmushoz kötődő szálai, ezért valószínűleg nem valósulhat meg a törvény előírásainak megfelelően a kommunista rendszer által törvénytelenül kisajátított javak visszaszolgáltatása jogos tulajdonosaiknak. Most is azoknak van meghatározó szerepük a döntések hozásában, akik valamilyen módon kötődtek a kommunizmushoz, vagy a politikai rendőrséghez. Ezt az állapotot megszüntetni addig nem lehet, míg fel nem tárjuk a kommunista rendszer áldozatait, illetve a hatalmukkal visszaélő kommunistákat. Ezt a célt szolgálja, hogy Garda Dezső közzétette az 1954-es esztendei gyergyószentmiklósi kuláklistát. /Dr. B. Garda Dezső, Országgyűlési képvisel: Kiket tekintettek kulákoknak, és kik voltak a nyilvántartott kizsákmányolók Gyergyószentmiklóson 1954-ben. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), jan. 18./
2007. február 2.
Elkészült a Tismaneanu-jelentés a kommunizmus elítéléséről. Az eddigi mérleg: sok hozzászólás, kevés érdemi vita. A hatszáz oldalas jelentés tudományos teljesítmény, komoly levéltári kutatások eredménye. A magyarok, általában kisebbségek is benne vannak a jelentésben – bár kissé a „szenvedtek még” szerepkörében. A külföldön munkát vállaló hárommillió, az idehaza, szülei távollétében felnövekvő negyvenezer gyermek – Horváth Andor számára ez a romániai kommunista rendszer fölötti legsúlyosabb ítélet. /Horváth Andor: A Tismaneanu-jelentés. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./
2007. február 6.
A romániai kommunista rendszert mint „bűnös és törvénytelen” rezsimet elítélő Tismaneanu-bizottság 660 oldalas jelentésének kötetben való megjelenése furcsa módon még várat magára. A bizottság alapos munkát végzett. Vladimir Tismaneanu egyik legújabb elemzésében (A huszadik század ideológiai viharai), egy napilapban a szerző súlyos figyelmeztetéseket fogalmazott meg. Azt írta: „Ma, amikor a fasizmus és a kommunizmus mint ideológiai és globális mozgalom kolosszális vereséget szenvedett, olyan illúzió nyer teret, amely szerint a két totalitárius rendszer csak egyszerű kisiklása volt az emberiség történetének. A valóságban a totalitarizmus (mindkét megjelenési formájában) a modernitás válságának a része. A liberális demokráciának a kommunizmussal való versenyében elért és most hangosan ünnepelt győzelme egyáltalán nem jelenti a totalitarizmus veszélyének eltűnését. A huszadik század ideológiai viharai még nem fejeződtek be. ” A Szörny valóban nem halt meg. Lehet, hogy csak éppen lemerült és hallgat, tette hozzá Nagy Benedek. /Nagy Benedek: És mi van, ha csak lemerült és hallgat? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./
2007. február 26.
Teoctist ortodox egyházfő azt kérte, hogy a Feddhetetlenségi Országos Ügynökség ne ellenőrizhesse egyházi ember vagyonát. Az ortodox egyház a kommunizmus bűneit elítélő Tismaneanu-bizottság illetékességét is kétségbe vonta, a klérus bűnrészességének megállapítását illetően, és saját bizottságot állított fel, amelyben a kommunizmus bűneihez hozzájáruló egyháziak vétkeit egyháziak vizsgálják ki. Korábban Teoctist pátriárka az átvilágítási törvény hatásköréből is megpróbálta kivonni a papságot, ez sikerült: a szenátus jogi bizottsága által jóváhagyott kiegészítés úgy módosítaná a Szekuritáté Levéltárát Átvilágító Országos Tanácsra vonatkozó törvényt, hogy a klérus szekusdossziéi egyenesen a vallási felekezetek vezetőihez kerüljenek. /Bogdán Tibor: Mennyei fináncok. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./
2007. május 15.
A kommunizmus rémtetteiről szóló jelentés ajánlásainak gyakorlatba ültetése érdekében kéri az európai intézmények vezetőinek támogatását a romániai értelmiség. Közel nyolcszáz közéleti személyiség, hat tekintélyes civil szervezet és két szakszervezeti tömb május 14-én nyílt levélben fordult Jose Manuel Barrosóhoz, az Európai Bizottság és Hans-Gert Poettering, az Európai Parlament elnökéhez, valamint Franco Frattini igazságügyi biztoshoz. A levélírók emlékeztetik a brüsszeli diplomatákat, hogy Traian Basescu államfő tavaly decemberben a parlamentben – a Vladimir Tismaneanu történész vezette szakértői bizottság jelentése alapján – elítélte a román kommunizmus rémtetteit. Ennek ellenére a törvényhozás azóta sem tűzte napirendjére a dokumentum elfogadását, sőt a honatyák áprilisban felfüggesztették tisztségéből Basescut. Az értelmiségiek szerint az államfő leváltását célzó kezdeményezés kiváltotta belpolitikai válság valójában a kommunizmus elítélése következményeinek megakadályozását, a korrupcióellenes harc fékezését célozza. A közéleti személyiségek bírálják továbbá Tudor Chiuariu igazságügyi minisztert, aki szerintük politikai indokok alapján cselekedett, amikor nemrég megpróbálta eltávolítani tisztségéből az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) magas rangú politikusok ügyében nyomozó helyettes vezetőjét. A levelet többek között Emil Constantinescu volt államfő, Doina Cornea és Ana Blandiana forradalmár, Ion Caramitru színész, volt művelődésügyi miniszter és Horia-Roman Patapievici író, a Román Kulturális Intézet elnöke írta alá. Abban is kérik az EU-diplomaták közreműködését, hogy a román igazságszolgáltatás mihamarabb hirdessen ítéletet az 1989-es forradalom és az 1990-es bányászjárás ügyében /Rostás Szabolcs: Értelmiségiek levele Brüsszelbe. = Krónika (Kolozsvár), máj. 15./
2007. június 5.
A romániai kommunizmust elítélő jelentést elkészítő kutatócsoport irányítója, Vladimir Tismaneanu elmondta: halálos fenyegetést tartalmazó levelet kapott. A politológus szerint a megfélemlítési akció mögött a Nagy-Románia Párt (PRM) áll. „Tekintettel arra, hogy C. V. Tudor már többször is kifejezte az elnöki bizottság iránti ellenszenvét, és mivel tagadhatatlan a hasonlóság Tudor nyilvánosság előtt tett nyilatkozatai, illetve a levél hangneme között, felmerül a kérdés: vajon egy mániákus antiszemita egyéni akciójával, vagy a PRM szekusaihoz kötődő stratégiával állok szemben”, tette fel a kérdést Tismaneanu. /Halállal fenyegették meg Tismaneanut. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./
